A hangulatjelek szerepe a büntetőügyekben

Absztrakt

Cél: Jelen tanulmány célja az internetalapú kommunikációban alkalmazott hangulatjelek fogalmának meghatározása mellett vizsgálni, hogy az egyes bűnügyekben felmerülő hangulatjelek milyen büntető eljárásjogi relevanciával bírhatnak, valamint, hogy a magyar jogalkalmazó ezeket hogyan értékelte.
Módszertan: Az alkalmazott módszertan a hangulatjelek jogi vonatkozásairól szóló külföldi szakirodalom áttekintése, a hatályos magyar büntető eljárásjogi és egyéb, a büntetőeljárások során alkalmazandó vonatkozó jogszabályok vizsgálata, illetve bírósági jogesetek elemzése.
Megállapítások: A külföldi szakirodalom alapján kirajzolódó tendencia a hangulatjelek alkalmazásának egyre szélesebb körben való elterjedése és ebből kifolyólag azon büntetőügyek számának növekedése, amelyekben a hangulatjelek ügyspecifikus jogi értékelését kell elvégezni. A magyar büntető eljárásjog alapján a hangulatjelek értékeléséhez felmerülhet szakértő bevonásának szükségessége. A vizsgált magyar büntetőügyek eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy sem a vádlói, sem a védői oldal nem kérte, a bíróság pedig nem tartotta indokoltnak szakértő kirendelését a hangulatjelek adott kommunikációban betöltött jelentésének megvizsgálása érdekében. A legközelebbi, egy 2018. évi bírósági értelmezés szerint a hangulatjelek jelentéstartalma olyannyira nem egyértelmű, hogy nem alkalmasak a szándék komolyságának bizonyítására.
Érték: A tanulmány bemutatja, hogy mik azok a hangulatjelek és milyen potenciális jelentőségük lehet a büntetőügyekben. Elemzi, hogy a büntető eljárásjog mely rendelkezései jöhetnek szóba a hangulatjelek értékelése során, végül áttekintést ad arról, hogy jelenleg hogyan viszonyul hozzájuk a magyar jogalkalmazó.