Az államutódláskor bekövetkező de jure, illetve de facto hontalanság kiküszöbölése a nemzetközi jog szabályozásában

Absztrakt

A tanulmány azt vizsgálja, hogy az államutódlás különböző esetei milyen módon idézhetnek elő de jure és de facto hontalanságot, és milyen nemzetközi jogi eszközök állnak rendelkezésre ennek megelőzésére. Részletesen elemzi a hontalanság elleni védelem univerzális és regionális normáit, különös tekintettel az 1961-es hontalanságcsökkentő egyezményre, az 1997-es állampolgársági egyezményre és a 2006-os, államutódlás esetén alkalmazandó egyezményre. A szerző megállapítja, hogy a hatékony védelem kulcsa az államutódlással érintett személyek tényleges kapcsolatain alapuló állampolgárság biztosítása, valamint a diszkrimináció és az önkényes megfosztás tilalmának érvényesítése.