Kulcsszavak
Hogyan kell idézni
Absztrakt
Cél: A tanulmány szerzőinek célja, hogy magyarországi nézőpontból mutassa be az engedély nélkül, esetleg annak kereteit túllépve készített hangfelvételek rögzítésének és felhasználásának jogszabályi korlátait, kitekintést téve az ilyen felvételek készítésének motivációs okaira, a felhasználhatóság szabályrendszerére.
Módszertan: A tanulmány elsősorban kvalitatív módszert alkalmaz, melynek keretében a szerzők részletesen elemezték az Alaptörvény, a Polgári Törvénykönyv, az Info törvény és az Alkotmánybíróság határozatainak releváns rendelkezéseit. Ezen kívül eseti bírósági gyakorlatokat is feldolgoztak, hogy feltárják a hozzájárulás nélküli hangfelvételek jogi megítélésének gyakorlatát. A megközelítés célja az volt, hogy átfogó képet adjanak a szabályozási környezetről és annak gyakorlati érvényesüléséről.
Megállapítások: A tanulmány elsődleges megállapítása, hogy a hozzájárulás nélküli hangfelvételek rögzítése jogilag és etikai szempontból is komoly aggályokat vet fel, különösen a személyes adatok védelmére és az emberi méltóság tiszteletben tartására vonatkozóan. A szerzők hangsúlyosan kiemelik, hogy a célhoz kötött adatkezelés elvének figyelmen kívül hagyása aláássa a jogállamiságot, és aláássa az állampolgárok hatóságokkal szembeni bizalmát. A jövőbeni kutatások számára fontos irány lehet annak vizsgálata, hogyan lehet technológiai és jogi eszközökkel biztosítani az egyensúlyt a hatékony igazságszolgáltatás és az alapvető jogok védelme között.
Érték: A tanulmány átfogó és részletes képet nyújt a hozzájárulás nélküli hangfelvételek rögzítésének és felhasználásának magyarországi jogi megítéléséről. Értéket képvisel azáltal, hogy összeveti a hazai jogszabályokat és bírói gyakorlatot, valamint bemutatja a technológiai fejlődés és az alapjogok közötti egyensúlykeresés kihívásait.
Hivatkozások
Abramovsky, A. (1982). Surreptitious recording of witnesses in criminal cases: A quest for truth or a violation of law and ethics. Tul. L. Rev., 57, 1. https://www.tulanelawreview.org/pub/volume57/issue1/surreptitious-recording-of-witnesses-in-criminal-cases
Basbuyuk, I. (2017). The evidence value of the voice records obtained during communication in criminal procedural law. Dokuz Eylul Universitesi Hukuk Fakultesi Dergisi, 19, 161.
Bejczi A. (2012). Az érintett hozzájárulása nélkül készített kép- és hangfelvételek bizonyítékként történő felhasználhatósága a büntetőeljárásban. Belügyi Szemle, 60(3), 63–81. https://belugyiszemlejournal.org/index.php/belugyiszemle/article/view/2002/1833, https://doi.org/10.38146/bsz-ajia.2012.v60.i3.pp63-81
Bliss, J. (2020). The legal ethics of secret client recordings. Geo. J. Legal Ethics, 33, 55.
Boronkay M. (2013). A képmáshoz és a hangfelvételhez fűződő jog. Medias Res, 6(2), 111–132. https://szakcikkadatbazis.hu/doc/6647479
Dubin, J. (1952). Copyright aspects of sound recordings. S. Cal. L. Rev., 26, 139.
Elek R. (2018). A jogellenesen készített hangfelvétel, mint bizonyítási eszköz. https://dea.lib.unideb.hu/items/0b60f53a-013c-49ce-ae14-b090d37f48c0/full
Hloviuk, I., Zavtur, V., Zinkovskyy, I., & Fedorov, O. (2024). The use of video and audio recordings provided by victims of domestic violence as evidence. Social and Legal Studios, 1(7), 145–154. https://sls-journal.com.ua/en/journals/tom-7-1-2024/vikoristannya-v-dokazuvanni-videozapisiv-ta-audiozapisiv-yaki-nadali-poterpili-vid-domashnogo-nasilstva, https://doi.org/10.32518/sals1.2024.145
Maher R. (2009). Audio forensic examination. IEEE Signal Processing Magazine, 26(2), 84–94. https://ieeexplore.ieee.org/abstract/document/4806208/?casa_token=P3syPsIw8Q4AAAAA:vqIRe33VDERWilnyQSNS6o1xXnpLqS99xD4cNaOkAYkwdZ0ZHzai7k6DtSH59Ora3RALaCbQ07ks, https://doi.org/10.1109/msp.2008.931080
Mátyás Sz. (2020). Fogvatartotti vélekedés a térfigyelő kamerák használatával kapcsolatban. Belügyi Szemle, 68(2), 51–58. https://doi.org/10.38146/BSZ.2020.2.4
Mátyás Sz., & Csege Gy. (2019). Térfigyelő rendszerek empirikus kutatási eredményei a szubjektív biztonságérzet fényében. Belügyi Szemle, 67(10), 71–84. https://belugyiszemlejournal.org/index.php/belugyiszemle/article/view/599, https://doi.org/10.38146/bsz.2019.10.5
Nagy A. (2021). Gondolatok a bizonyítás szabályainak alkalmazásáról. Miskolci Jogi Szemle, 16(5), 367–380. https://doi.org/10.32980/MJSz.2021.5.1479
Papp Zs. (2011). Emberi jogok és személyiségi jogvédelem versus bizonyítás a német Szövetségi Bíróság és a német Alkotmánybíróság egyes határozatainak fényében. Rendészet és emberi jogok, 1(2), 15–28. http://epa.niif.hu/02200/02222/00002/pdf/EPA_02218_ReEJ_2011_02.pdf
Reines J. (2024). A right of publicity esélyei a magyar jogban. Diplomamunka. ELTE ÁJK. https://10.55052/themis.2023.2.62
Roper, P. (1960). Sound recording devices used as evidence. Clev.-Marshall L. Rev., 9, 523.
Stuntz, W. (1995). Privacy’s problem and the law of criminal procedure. Mich. L. Rev., 93, 1016. https://doi.org/10.2307/1289989
Szeghalmi V. (2014). A képmás polgári jogi védelme és a hazai szabályozás alapvonalainak áttekintése európai példákon át. Médiakutató, 53–62. https://www.epa.hu/03000/03056/00054/pdf/EPA03056_mediakutato_2014_tavasz_053-062.pdf
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Copyright (c) 2026 Belügyi Szemle