Absztrakt
A mediációnak számos jellemzője van, lévén, hogy olyan különleges kommunikációs törekvésként tartható számon, amely a két vagy több fél közötti, konfliktusos helyzetben való megegyezésre vonatkozik. Ezeknek a jellemzőknek a bemutatása lehetővé teszi azt a következtetést, hogy a mediáció túlmutat az egyszerű konfliktuskezelésen, így független intézményi keretbe foglalható mind elméleti, mind gyakorlati megfontolásból. Ez a szöveg elméleti keretezésként a kommunikáció participációra alapozott felfogására (PTC) reflektál, bár fókuszában a gyakorlati megvalósítás áll. Bemutatva a mediáció különböző alkalmazási területeit - családi, munkahelyi, közösségi (települési), kortárs (iskolai), egészségügyi és interkulturális (kisebbségi) mediáció –, a szerző, mint mediátor saját tapasztalatain keresztül ismerteti a mediációs folyamat sajátos jellemzőit.