Rendészeti együttműködés a Duna Stratégia égisze alatt

Absztrakt

Cél: A tanulmány Magyarország nézőpontjából feltárja, milyen a Duna régió országainak rendészeti együttműködése, megfelelő alapot jelent-e a Duna Stratégia a közös munkában, és melyek a további fejlesztési lehetőségek a vízi közlekedéssel összefüggő biztonság megerősítése érdekében.
Módszertan: A kutatás félig strukturált interjúkészítés módszerével a Belügyminisztérium és a rendőrség e témában jártas tisztségviselőinek bevonásával készült. A szerző rögzített interjúk elemzése során vonta le következtetéseit, emellett dokumentumelemzés módszerével feldolgozta a stratégia „Biztonság” prioritási területe irányító testületének angol nyelvű jegyzőkönyveit.
Megállapítások: A Duna Stratégia eddig végrehajtott biztonsági projektjei nem nyújtottak kielégítő megoldást a vízi határforgalomban rejlő bűnüldözési kihívásokra, bár abban hazánk jelentős eredményeket ért el. A biztonság erősítésére a dunai államok rendészeti együttműködésének további fokozása ad választ. A magyar dunai rendészeti szervek látenciával küzdenek a hajókon történő árucsempészet valós mértéke terén, és ez súlytalanná teheti politikai szinten a kezdeményezéseket, így azokra kevesebb forrás is allokálható. Folytatni kell egy állandó, a Dunai Rendészeti Koordinációs Központ felállításával kapcsolatos munkát és a vízi mobilitást segítő adminisztratív akadályok csökkentését is, hiszen a rendészeti szerveknek egyfajta szolgáltatást kell nyújtani a vízi személy- és teherfuvarozók részére.
Érték: A Duna közvetlenül tíz európai országot köt össze, de a Duna Stratégiában tizennégy ország vesz részt, így a régió folyami biztonsága szempontjából kiemelten fontos a rendészeti együttműködés fokozása. Magyarország az egyetlen schengeni külső vízi határral rendelkező ország, melynek a Fekete-tenger felől érkező veszélyek időbeni felismerése is feladata. A tanulmány magyar nézőpontból emeli ki az együttműködés legjelentősebb hátráltató tényezőit és a jövőbeni lehetséges megoldásokat.