Kulcsszavak
Hogyan kell idézni
Absztrakt
Cél: A visszaélés-bejelentés (whistleblowing) – a közérdeket sértő visszásságok nyilvánosságra hozatala – erkölcsi kötelességből a megfelelési (compliance) és integritásirányítás formalizált elemévé fejlődött. Ez a tanulmány jogi genealógiai hozzájárulást kínál a kortárs compliance-elmélethez azáltal, hogy bizonyítja: a visszaélés-bejelentés nem a huszadik század szabályozási innovációja, hanem egy, az európai kormányzási hagyományokba beágyazott, tartós morális-jogi struktúra. A középkori jogtörténet, az összehasonlító közjog és a modern compliance-kormányzás integrálásával a cikk az integritás egy olyan diakrón modelljét vázolja fel, amelyben a bejelentés tisztán menedzsmenteszköz helyett korszakokon átívelő normatív állandóként funkcionál.
Módszertan: A tanulmány jogtörténeti és erkölcsfilozófiai elemzésen alapuló genealógiai megközelítést alkalmaz. Három párhuzamos fejlődési ívet rekonstruál: (1) az angolszász vonalat Wihtred király törvényeitől (Leges Wihtredi, Kr. u. 695) a bűncselekmény feljelentésének elmulasztása (Misprision of Felony) doktrínáján át a False Claims Act (1863), a Whistleblower Protection Act (1989) és a Dodd–Frank Act (2010) törvényekig; (2) a magyar vonalat Szent István I. és II. törvénykönyvétől (1000–1038) Werbőczy Hármaskönyvén (Tripartitum, 1514) és a Csemegi-kódexen (1878. évi V. törvénycikk) keresztül a szocialista korszak 1977. évi I. törvényéig, végül pedig a 2023. évi XXV. törvényig; valamint (3) egy összehasonlító szintézist, amely azonosítja a közös etikai állandókat és azok kortárs compliance-elméleti vonatkozásait. Pokol (2020) perspektívájával összhangban a jogi normákat a tanulmány nem csupán pozitív szabályokként, hanem a társadalmi struktúrákon belüli erkölcsi rend kifejeződéseként értelmezi.
Megállapítások: A kutatás rávilágít arra, hogy a bejelentési kötelezettség a kormányzás tartós morális-jogi archetípusát képezi. Mind az angolszász, mind a magyar hagyomány konvergál abban az elvben, hogy az igazság polgári kötelesség és a legitim hatalom alapja. Míg az angolszász hagyomány a morálteológiától az egyéni jogok felé fejlődött, a magyar út a hierarchikus legitimitástól a polgári felelősségvállalás felé haladt. A magyar jog tizenhárom évszázadon keresztül fenntartotta az igazság, az igazságosság és a közösség hármasát – az isteni parancstól a közigazgatási integritásig –, ami azt bizonyítja, hogy a visszaélés-bejelentés olyan etikai állandó, amely megelőzi a modern compliance-keretrendszereket.
Érték: A tanulmány azáltal járul hozzá a compliance-kutatásokhoz, hogy összekapcsolja a morálantropológiát a közigazgatási etikával. A visszaélés-bejelentést menedzsment-innováció helyett a morális fenntartás civilizációs mechanizmusaként fogalmazza újra, megmutatva, hogy az igazságot kimondók védelme a magyar és az európai jogtudat egy évezredes elvét éleszti újjá. Ezzel hidat képez az etikai genealógia és a modern kormányzás között, rávilágítva arra, hogy az integritásrendszerek nem importált konstrukciók, hanem mélyen gyökerező morális hagyományok folytatásai.
Hivatkozások
Ambrus I., & Farkas Á. (2019). A compliance alapkérdései: Az etikus vállalati működés elmélete és gyakorlata. Wolters Kluwer.
Attenborough, F. L. (1922). The Laws of the Earliest English Kings. Cambridge University Press.
Baker, J. H. (2002). An Introduction to English Legal History (4th ed.). Butterworths.
Bónis G. (1972). Werbőczy István és a Tripartitum. Akadémiai Kiadó.
ECtHR (2008). Guja v. Moldova, Application no. 14277/04, ECHR Reports.
Hantos E. (1930). A magyar állameszme története. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.
Lewis, D. (2011). Whistleblowing in the UK: A New Perspective. Journal of Business Ethics, 103(3), 375–390.
Makkos, N. (2025). A compliance elvek előzményei a magyar közjogban. Jegyző és Közigazgatás, 17(3), 30–32.
Mezey B. (2011). Magyar jogtörténet. Osiris Kiadó.
Pokol B. (2020). A jogrendszer duplázódása. In Tóth, J. Z. (Ed.), A jog többrétegűsége (pp. 9–32). Károli Gáspár Református Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Patrocinium Kiadó.
Vandekerckhove, W. (2006). Whistleblowing and Organizational Social Responsibility: A Global Assessment. Ashgate.
Weber M. (1978). Economy and Society. In Roth, G. & Wittich, C. (Eds), Orig. work published 1922. University of California Press.
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Copyright (c) 2026 Belügyi Szemle