Kulcsszavak
Hogyan kell idézni
Absztrakt
Cél: A tanulmány célja a gyermekvédelemben dolgozók kiégésének megelőzését és kezelését támogató tényezők feltárása, különös tekintettel a szervezeti egészségfejlesztésre és a szakmai szupervízió szerepére. A vizsgálat középpontjában az érzelmi bevonódás, a kríziskezelés és a pszichés megterhelés hatásai állnak.
Módszertan: A cikk elméleti áttekintésre és szakirodalmi hivatkozásokra épül, amelyeket a szerzők saját szakmai tapasztalataiból származó, fiktív megoldási lehetőségeket is felvillantó esettanulmányok egészítenek ki. Elemzi a korai traumatizáció feldolgozottságának hatását a hivatásgyakorlás fenntarthatóságára, bemutatja a Helfer-szindróma, a segítéskényszer és a kiégés tipikus szakaszainak jelenségkörét, valamint tárgyalja a szupervízió és intervízió szerepét a szakmai identitás és az érzelmi határok megőrzésében.
Megállapítások: Az élettörténeti sérülések egyszerre jelenthetnek erőforrást és kockázatot a segítő hivatásban. A feldolgozatlan krízisek és traumák növelik a kiégés veszélyét, míg a tudatos feldolgozás erősítheti a szakmai elköteleződést. A szervezeti szintű tényezők – támogató vezetői magatartás, reális elvárások, kollegiális szolidaritás – kulcsszerepet játszanak a pszichés biztonság fenntartásában. A szupervízió és intervízió strukturált keretei elősegítik a pszichés terhek feldolgozását és a szakmai működés hosszú távú fenntarthatóságát.
Érték: A tanulmány rámutat, hogy a szakmai szupervízió és a támogató szervezeti kultúra nem csupán védőfaktor, hanem alapfeltétele a gyermekvédelmi dolgozók pályán maradásának, pszichés jóllétének és szakmai hitelességének. Az elemzés gyakorlati szempontból is iránymutatást ad a szervezeti egészségfejlesztés és a prevenció lehetőségeiről.
Hivatkozások
Anderson, L., & Danis, F. S. (2006). Adult daughters of battered women: Recovery and posttraumatic growth. Families in Society: The Journal of Contemporary Social Services, 87(2), 231–239.
Boyas, J. F., & Wind, L. H. (2010). Employment-based social capital, job stress, and employee burnout: A public child welfare employee structural model. Children and Youth Services Review, 32(3), 380–388. https://doi.org/10.1016/j.childyouth.2009.10.009
Bryce, I., Pye, D., Beccaria, G., McIlveen, P., & du Preez, J. (2023). A systematic literature review of the career choice of helping professionals who have experienced cumulative harm as a result of adverse childhood experiences. Trauma, Violence & Abuse, 24(1), 72–85. https://doi.org/10.1177/15248380211016016
De Venter, M., Elzinga, B. M., Van Den Eede, F., Wouters, K., Van Hal, G. F., Veltman, D. J., Sabbe, B. G. C., & Penninx, B. W. J. H. (2020). The associations between childhood trauma and work functioning in adult workers with and without depressive and anxiety disorders. European Psychiatry, 63(1), e76. https://doi.org/10.1192/j.eurpsy.2020.70
Fekete S. (2000). Segítő foglalkozások kockázatai – Helfer szindróma és burnout jelenség. In Kelemen G. (Szerk.), Tele-dialógus (pp. 179–191). Pro Pannonia.
Figley, C. R. (1995). Compassion fatigue: Coping with secondary traumatic stress disorder in those who treat the traumatized. Brunner/Mazel.
Knight, C. (2010). Indirect trauma in the field: A model for identifying helping professionals’ risk. Clinical Social Work Journal, 38(3), 233–243.
Kovács P., Malét-Szabó E., & Somogyi Zs. (2025). A krízis és a trauma szerepe és összefüggései a gyermekvédelmi dolgozók motivációjában. Belügyi Szemle, 73(12), xxxx–xxxx. https://doi.org/10.38146/BSZ-AJIA.2025.v73.i12.ppxxx-xxx
Luckhurst, T. (2020). Trauma and recovery: Understanding trauma and its treatment. Routledge.
Malét-Szabó E. (2015). Egészség és hatékonyság: A magyar rendőrségen folyó pszichológiai tevékenységek kettős célkitűzése. In Balázs K. (Szerk.), Alkalmazott pszichológiai tanulmányok a Szociál- és Munkapszichológiai Tanszék fennállásának 25. évfordulójára (pp. 87–110). Debreceni Egyetemi Kiadó.
Maslach, C., & Leiter, M. P. (2016). Burnout: A multidimensional perspective. In C. L. Cooper & R. Payne (Eds.), Causes, coping and consequences of stress at work (pp. 351–357). Academic Press.
Ónody S. (2001). Kiégési tünetek (burnout szindróma) keletkezése és megoldási lehetőségei. Új Pedagógiai Szemle, 51(5), 80–85.
Pines, A., & Aronson, E. (1988). Career burnout: Causes and cures. Free Press.
Schmidbauer, W. (2018). Die hilflosen Helfer: Über die seelische Problematik der helfenden Berufe. Rowohlt Verlag.
Szabó E. (2006). Munkahelyi egészségpszichológia a megváltozott munkaképességű személyek alkalmazásában. In Münnich Á. (Szerk.), Pszichológiai szempontok a megváltozott munkaképességű emberek munkaerőpiaci integrációjának elősegítéséhez (pp. 159–224). Didakt.
Tedeschi, R. G., & Calhoun, L. G. (2004). Posttraumatic growth: Conceptual foundations and empirical evidence. Psychological Inquiry, 15(1), 1–18.
Ungar, M. (2013). Resilience, trauma, context, and culture. Trauma, Violence & Abuse, 14(3), 255–266. https://doi.org/10.1177/1524838013487805
WHO. (2019). Burn-out an “occupational phenomenon”: International Classification of Diseases (ICD-11). https://www.who.int/news/item/28-05-2019-burn-out-an-occupational-phenomenon-international-classification-of-diseases
Zoellner, T., & Maercker, A. (2006). Posttraumatic growth in clinical psychology: A critical review and introduction of a two component model. Clinical Psychology Review, 26(5), 626–653. https://doi.org/10.1016/j.cpr.2006.01.008
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Copyright (c) 2026 Belügyi Szemle