A magyar rendőrhallgatók pályaválasztásának motivációja és attitűdjei a rendészeti modellek tükrében

Absztrakt

Cél: A cikk a rendőrségi magatartás motivációit, illetve a rendőri attitűdök közötti különbségeket vizsgálja. Érdemes áttekinteni, hogy milyen rendőri modellek léteznek, milyen rendőri személyzeti és szakmai attitűdök illeszkednek ezekbe, és milyen pályaválasztási attitűdök kapcsolódnak hozzájuk.
Módszertan: A kutatásban felmérést alkalmaztak. A mintában szereplő személyek mindegyike felvételt nyert a felsőoktatásba, és a nappali tagozatos rendőrtiszti képzés alapképzését végezte el.
Megállapítások: A szerző nyolc bűnüldözési modellt ismertetett, amelyeket négy klaszterre osztott. A vizsgált kereteket különböző célokkal és attitűdökkel lehet jellemezni, és megállapítást nyert, hogy nem beszélhetünk elkülönülő attitűdökről. Az attitűdök pluralitása szolgálati áganként eltérő lehet, ami a válaszadók körében vegyes attitűdökhöz vezethet. A rendészeti képzést megkezdő hallgatók jelentős része nem látott mintát a rendőri pálya, valamint a motivációk és attitűdök tekintetében. Megfigyelhető az előítéletekre épülő rendőri attitűd, mert amikor a jelöltek belépnek a rendőri szervezetbe és megkezdik a gyakorlati munkát, a szervezeti kultúrában átveszik az elfogadott rendőri attitűdöt, és ekkor válik meghatározóvá a "szakmai vakságuk".
Érték: A tanulmány rávilágít a rendőrtiszthallgatók attitűdjeire az egyetemi tanulmányaik kezdetén. A szerző fontosnak tartotta annak kiderítését, hogy a képzésbe belépő hallgatók milyen mintákban tudnak azonosulni a különböző rendészeti modellek által sugallt értékekkel és nézetekkel. Ehhez a szerző nyolc rendészeti modell segítségét vette igénybe. A különböző attitűdök hozzájárulnak ahhoz, hogy a rendvédelmi szervek társadalmilag elfogadottá váljanak, működésük érthető és biztonságérzetet nyújtó legyen.