Nemzetközi Rendészeti Figyelő XIII.

Absztrakt

Cél: A nemzetközi rendészeti szakirodalom nyomon követése időnként azzal a kockázattal jár, hogy egymástól távol eső témakörök jelentkeznek egyetlen közleményben, amint azt a jelen Figyelő tematikája is igazolja. Meggyőződhetünk arról, hogy miközben a háborúk sújtotta Földünk a centralizált államrendőrségi modellnek ad elsőbbséget, nem veszíthetik el jelentőségüket az önkormányzati rendőrségek és a közösségi rendészetek, amelyek a helyi közbiztonság erősítésében változatlanul élenjáró mintákkal szolgálnak. Nem állnak messze a decentralizáció elvétől az olyan civil egyesülési formák, amelyek a helyi biztonság nélkülözhetetlen részei, amit hazánkban a polgárőrség testesít meg. Ugyanakkor a 2015-től világjelenségként jellemezhető migrációs hullámok változatlanul foglalkoztatják a rendészeti igazgatás gyakorlatát csakúgy, mint az elméletet. Csak míg az előbbi az illegális migrációban biztonsági és kulturális fenyegetést lát, addig az utóbbi a menekültek emberségtől vezérelt védelméről sem feledkezhet el. Nem kerülhet le a napirendről a terrorizmus elleni küzdelem sem, különösen ott, ahol ezeket a drámai konfliktusokat eltérő civilizációs kultúrák átrendeződése kíséri. Végül ezúttal sem kerülhető meg a mesterséges intelligencia jövőbeni szerepe, példának okáért olyan területen, mint az igazságszolgáltatás.

Módszertan: A tanulmányok szerzői elsődlegesen az empíriára támaszkodva mutatják be kutatási tárgyuk törvényszerűségeit, de támaszkodnak a társadalomtudományokban, különösen pedig a szociológia művelése során kipróbált módszerekre is, mint az interjú és a különböző kérdőíves közvélemény kutatások. Tanulság az is, hogy a főként angol nyelvű szakirodalom ugyancsak törekszik az egyértelmű fogalmi apparátus kialakítására, amint azt a hazai rendészettudományi kutatásokban is tapasztalhattuk.

Megállapítások: Etter Kálmán recenziójában a közösségi rendészetről következőket írja: „A publikációból egy sajátos szervezeti forma bontakozik ki, amelynek lényege, hogy a közösségi rendészetek hivatásos állományú rendőrökből és közalkalmazottakból álló néhány fős csoportok, amelyek az egyes városokban, illetve nagyobb városok városrészeiben tevékenykednek.” Lippai Zsolt a polgárok közbiztonságért tett erőfeszítéseit és a rendészettudomány feladatait így foglalja össze: „A biztonság megteremtése nem állami szereplőinek egyre növekvő szerepvállalása, a hagyományosnak is nevezhető rendészeti felfogástól eltérő módszerek alkalmazása pedig számos elméleti és gyakorlati kérdést indikált, melyek megválaszolását a rendészettudomány kutatóitól várják a rendészet alkalmazói.” Bacsó Bernadett a migráció egy kevéssé vizsgált következményére hívja fel a figyelmet: „Az elmúlt években a migráció, különösen a fiatal férfiak által vezérelt népvándorlás megváltoztatta a célországokban a nemek közötti egyensúlyt, hiszen ez a tendencia a potenciális női partnerek hiányához vezet.” A tanulmány fő célja az volt, hogy képet alkosson arról, hogy mit gondolnak az amerikaiak az olyan aktuális kérdésekről, mint a nemzetbiztonság, a terrorizmus, a terrorizmus elleni politikák, a bevándorlás és a vallás.

Pressburger Tamás idézi az amerikai polgárok terrorizmusról alkotott felfogását, de azt is, ami ezt a véleményt motiválja: „A kísérlet alapján a szerző arra jutott, hogy amikor a fehér alanyok arról értesülnek, hogy a fehérek az előrejelzések szerint 2060-ra demográfiai kisebbséggé válnak az Egyesült Államokban, nagyobb valószínűséggel helyeslik a terrorizmussal gyanúsított személyekkel szemben a kínzás alkalmazását.” Erdélyi Katalin recenziója a mesterséges intelligencia (MI) ellentmondásos szerepét érzékelteti az igazságszolgáltatásban: „E kiváló cikk szerző általi konklúziója az, hogy az MI és az emberi bíró párhuzamos létezése a döntéshozatali hatalom rejtett átengedésének veszélyét hordozza magában.” Azt is mondhatjuk, hogy a számítógép nem veheti át a belső bírói meggyőződés kialakítását, mert arra csak ember lehet képes.

Érték: A modern jogállamiság alapértékké a humánumot teszi. Azok a tanulmányok, amelyekre a Figyelő XIII. száma felhívja a figyelmet, nem ritkán az aggodalomtól kísérve, ezt az értékrendet képviselik.