Nemzetközi Rendészeti Figyelő IX.

Absztrakt

Cél: A nemzetközi kitekintés ezúttal olyan kutatásokra hívja fel a Belügyi Szemle olvasóinak figyelmét, amelyek – túl azon, hogy a hagyományosnak mondható témakörökben (rendőri veszélyvállalás, rasszizmus, bűnszervezetek, erőszakos bűnözés, terrorizmus, emberi jogok értelmezése) eredményeket hoznak – me-todikai meglepetésekkel is szolgálnak.
Módszertan: Ahhoz, hogy a tudományos kíváncsiság valóban új ismeretekhez vezessen, a kutatói szemlélet frissítésére van szükség. Példának okáért a rendőri erőszak jogállami elutasítása hagyományosan a normasértő és amorális ható-sági magatartás szociológiai értelmezését tekintette feladatának (Dieu, 1995). Kevesebb figyelem vetült a rendészeti hivatás azon vonásaira, vagy a szervezeti kultúra olyan gyökereire, amelyek a hivatali jogsértések terjedéséért felelősek. Ez utóbbiak természetrajza ismerhető meg Németh Ágota recenziójából. Ere-deti szemlélet bontakozik ki a rendőrség „esendőségéről” szóló tanulmányban, amelyről Takács Gergely számol be. Ismét igazolódtak a közbiztonság védel-mének és a közrend fenntartásának sajátos vonásai: a jogsértés váratlansága, az azonnali reagálás szükségessége, a beavatkozó autonómiája (Hug, 1997). Ezek a jellemzők a rendőri hatalom korlátozása helyett a generális felhatal mazásnak adnak teret, és ugyanakkor a rendészeti tevékenység hibaforrásait is hordozzák. Módszertani újításról tudósít Hermann Zsombor, aki a hálózatel-mélet sikeres felhasználását szemlélteti, amikor a bűnszervezeti modellek brit kutatásába ad betekintést.
Megállapítások: Erdélyi Ákos arra a kutatásra figyelt fel, amelyik a terroriz-mus elleni küzdelem szervezeti széttagoltságára és a hírszerzési adatok szenzi-tív jellegére tekintettel arra keresi a választ: miként találhatják meg a terroriz-mus elleni küzdelemben résztvevő hatóságok a finom egyensúlyt a hírszerzési  információk megosztása és azok biztonságos védelme között. Az amerikai kontinens rendőrségei soraiban jelenlévő rasszista szemléletmód leküzdésére a közösségi rendfenntartásban rejlő megoldási lehetőségeket vizsgálja az a tanulmány, amelyiket Suszter Tamás ismertet. Az erőszakos bűnelkövetők tipológiája megrajzolható olyan megközelítésben, ami a büntetésüket töltő elítéltek bűnözői múltjára alapoz. Dragon Sándor recenziója egy ilyen kutatást méltat. A terrorizmus büntetőjogi szankcionálásának szigorodása figyelhető meg abban a francia szabályozásban, ami a terrorcselekményekért elítéltek mellékbüntetéseként a honosítással szerzett állampolgárságtól megfosztást is lehetővé teszi. „A francia jog szerint elvesztheti állampolgárságát az a személy, akinek lojalitása és hűsége vitatható, megfosztani azonban csak honosított állampolgárt lehet. Extra biztosíték a bűncselekmény miatti elítélés követelménye. A szakasz olvasása során jól érzékelhető, hogy a bevándorlás és a biztonság közötti negatív kapcsolat a terrorizmus elleni törvények szigorodásában ölt testet.” Mágó Barbara írása rámutat arra az alkotmányos helyzetre, ami az állampolgársághoz való jogosultságot az emberi méltóság körébe helyezi, az pedig sérthetetlen, büntetőjogi eszközökkel sem korlátozható. A probléma mélyebb megértéséhez kétségtelenül szükséges a terrorizmus társadalomtudományi fogalmának pontosítása, amint arra a hazai szakirodalomban is példát találunk (Pék, 2022).
Érték: A rendészeti kutatások legújabb külföldi termékei – tematikai sokszínűségük mellett – a terület művelőinek azonos értékrendjéről tanúskodnak. Valamennyi munkában jelen van a felismerés: a rendészeti igazgatás társadalmi rendeltetését jogállami igényességgel akkor töltheti be, ha sikerül megvalósítani az eredményesség és a törvényesség harmóniáját. Ebben a törekvésben a rendészettudománynak is nagy a felelőssége.