A költségvetési csalások mai jellemzői – szükségszerű szervezettség, vagy konstruált „szervezetiség”?

Absztrakt

Cél: A tanulmány célja a szervezetten elkövetett költségvetési csalásokra vonatkozó jogi szabályozás áttekintése, a gyakori törvényi változások nyomán alakuló bírói gyakorlat kritikája, valamint néhány, ezek alapján megfogalmazható javaslat vázolása.

Módszertan: Rövid történeti visszatekintést követően az elemzés a bűnszervezet egyes fogalmi elemeinek – különösen a „hierarchikus struktúrának” és a „konspiratív működésnek” – aktuális vizsgálatára, továbbá e fogalmak bírói értelmezésének értékelésére összpontosít. A szerző számos, véletlenszerűen kiválasztott, bűnszervezeti keretek között megvalósított költségvetési csalás miatt indult ügyben hozott ítélet megállapításait szembesíti a jogalkotás céljaival és megfogalmazza következtetéseit.

Megállapítások: A jelenlegi jogi szabályozás hosszú és bonyolult úton alakult ki; ennek ellenére máig nem sikerült egyértelműen elkülöníteni a bűnszervezetben, illetve a bűnszövetségben elkövetett, évente sok milliárd forint kárt okozó, de a szervezettség különböző szintjeit mutató költségvetési csalásokat. A bírói gyakorlat az esetek jelentős részében súlyosabb, bűnszervezeti elkövetési formaként kezeli az ügyeket, még akkor is, ha elméleti és gyakorlati szempontból elegendő lenne a szervezettség enyhébb fokának megállapítása. A tanulmányban megfogalmazott ajánlások megfontolása a vádlottak együttműködési készségének növelését, a bűnös úton szerzett vagyon nagyobb arányú visszaszerzését és eredményesebb jóvátételt eredményezhetne.

Érték: A tanulmány felvetései és javaslatai hozzájárulhatnak az ítélkezési gyakorlat egységességéhez, valamint a jogbiztonság, az arányosság és a szubszidiaritás büntetőjogi elveinek erősítéséhez. A represszív szankciók és a helyreállító intézkedések megfelelő arányának kialakítása elősegítheti a költségvetés hatékonyabb védelmét.