Gondolattöredékek az előkészítő ülésről a vád és a bizonyítás viszonylatában

Absztrakt

E tanulmány a tárgyalás előkészítése kapcsán a 2018-ban hatályba lépett új büntetőeljárási kódex, a 2017. évi XC. törvény rendelkezéseivel funkciójában is megújított és egyben hangsúlyosabbá tett előkészítő ülés intézményét mutatja be, különös tekintettel a vád és a bizonyítás kapcsolatára egy jogeset tükrében. Ennek során áttekinti a hazai jogalkotásban a korábbi büntetőeljárási jogi szabályozást; az előkészítő ülés büntetőeljáráson belüli szerepét és hatásait, az előkészítő ülésnek a bíróság eljárási formái közötti helyét és főbb jellegzetességeit. A tanulmány vizsgálja, hogy a Be.-ben szabályozott előkészítő ülés megfelel-e annak a követelménynek, hogy a vádat ellenőrizve kiszűrje a vád megalapozatlanságát. Amennyiben nem, akkor milyen rendelkezésekkel bővítve felelne meg ennek az elvárásnak a jelenlegi szabályozás, figyelemmel a büntető igazságszolgáltatási politika által közvetített kodifikációs irányelvekre, különösen a hatékonyságra, a gyorsaságra, az egyszerűségre, a korszerűségre, a koherenciára. A szerző górcső alá veszi annak lehetőségét is, hogy a bíróságnak joga és kötelezettsége legyen-e a bírói eljárás megindításának jogszabályi feltételeként nemcsak a benyújtott vádiratban a törvényes elemeknek és a vádirat információs funkciót ellátó további elemeiből a bizonyítási eszközök megjelölésének, hanem az előkészítő eljárás és a nyomozás törvényességének a vizsgálata is. A tanulmány ismerteti továbbá a Be. hatályos rendelkezéseit az előkészítő ülésen történő bizonyításra, kiemelve a vádlott kihallgatására vonatkozó rész 2020. évi XLIII. törvény általi módosítását. Ennek jelentőségét hangsúlyozva egyúttal rámutat arra, hogyan lehetne kiküszöbölni az ezzel kapcsolatos anomáliákat a bizonyítás korlátai kapcsán a bírói jogalkalmazásban.