A jövő DSM-e és a fiatalkorú elkövetők beszámíthatóságának újragondolása – fejlődéspszichopatológiai és forenzikus implikációk

Absztrakt

Cél: A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők beszámíthatóságának forenzikus értékelését miként érintheti a DSM-diagnosztika várható szemléleti elmozdulása a mereven kategoriális megközelítéstől a fejlődési, dimenzionális és transzdiagnosztikus értelmezési keretek felé. A vizsgálat középpontjában az a kérdés áll, hogy a gyermek- és serdülőkori pszichés működés komplexitása mennyiben ragadható meg a jelenlegi diagnosztikai kategóriák alapján, illetve milyen többletet nyújthat a szabályozási kapacitás, a fejlődési vulnerabilitás és a kontextusfüggő működés forenzikus elemzése.
Módszertan: A tanulmány elméleti, forenzikus pszichiátriai és fejlődéspszichopatológiai megközelítésben elemzi a beszámíthatóság értékelésének dogmatikai és szakértői dilemmáit. A szerzők a DSM kategoriális rendszerének korlátait a dimenzionális és transzdiagnosztikus modellek, valamint a fejlődési sérülékenységet hangsúlyozó kutatási eredmények tükrében vizsgálják. Az elemzés külön figyelmet fordít a belátási képesség, az önkontroll, az érzelemszabályozás, a stresszterhelés és a kumulatív fejlődési kockázatok forenzikus jelentőségére.
Megállapítások: A tanulmány megállapítja, hogy a fiatalkorúak beszámíthatóságának bináris, teljes beszámíthatóságra vagy annak kizárására épülő modellje korlátozottan képes visszaadni a serdülőkori pszichés működés fokozati, helyzetfüggő és fejlődésileg változó sajátosságait. A kategoriális diagnózis önmagában nem feltétlenül ad kellően árnyalt választ arra, hogy az adott fiatalkorú az elkövetés időpontjában milyen mértékben volt képes magatartása következményeinek felismerésére és kontrollálására. A szabályozási kapacitás, a kumulatív fejlődési vulnerabilitás és a stresszfüggő működés vizsgálata ezért pontosabb szakértői értékelést tehet lehetővé. A veszélyesség, a prognózis és a recidívakockázat megítélése szintén dinamikus, fejlődési és preventív szemléletet igényel.
Érték: A tanulmány értéke abban áll, hogy a fiatalkorúak beszámíthatóságának kérdését a DSM lehetséges szemléleti átalakulásának összefüggésében, a jogi felelősség és a klinikai megalapozottság közötti kapcsolat újragondolásával vizsgálja. A szerzők amellett érvelnek, hogy a fejlődési, dimenzionális és transzdiagnosztikus megközelítések nem a jogi felelősség relativizálását szolgálják, hanem a szakértői vélemények pontosabb, differenciáltabb és megelőzési szempontból is hasznosabb alkalmazását támogatják. Ez a szemlélet hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalkorú elkövetők megítélése egyszerre maradjon jogilag megalapozott, klinikailag érzékeny és kriminálpreventív szempontból releváns.