Absztrakt
A rendvédelmi szervek tagjainak sérelmére elkövetett életellenes bűncselekmények során a családtagok, bajtársak mellett a közösségi gyász is megjelenik a honi társadalomban. A bajtársak gyászfeldolgozása során detektálható a halál társadalmi tabuja és stigmatizáltsága, valamint a gyásszal kapcsolatban tapasztalható általános elhárító mechanizmusok jelenléte is. E szakmai és tudományelméleti téziseket, gyakorlati tapasztalatokat összegző tanulmány arra tesz kísérletet, hogy összefoglalja: hogyan, milyen gyakorlatok szerint lehet segíteni a munkatársát elveszítő kollégák e rendkívüli traumát követő életszakaszában, s a hazai gyakorlat miképpen teremt erre lehetőséget, mi a segítő lehetőségek jelenleg hozzáférhető struktúrája.
Cél: A rendvédelmi szervek kötelékében dolgozók mentális támogatási spektrumának bemutatása, a szakmai guideline-ok és jógyakorlatok megismertetése.
Módszertan: A tanulmány deskriptív módszertannal, leíró jelleggel vázolja a veszteségfeldolgozás szervezeti kereteit, az egyéni segítségnyújtás szakmai keretrendszerét, s a praxismunka jógyakorlatait ütközteti a honi lehetőségek keretrendszerével.
Megállapítások: A fegyveres testületek tagjai gyakorta találkoznak veszteségélménnyel, s a bajtársak erőszakos halálával szembesülve reflexíven saját életükre is vonatkoztathatják a szakmai traumáikat, ezért nemcsak a veszteségfeldolgozás különösen fontos, hanem a burning out prevenció is.
Érték: A munkahelyi vezetők számára megfogalmazott ajánlás kiváltképp fontos, hiszen a szervezetben dolgozó segítő szakembereknek figyelemmel kell lennünk az inkubációs szakaszra, valamint a kezdeti időszakban tapasztalható hárítás jelenségére.
Hivatkozások
Balogh A. (2018). A decemberi rendőrgyilkosság és a rendőrség fegyverhasználati jogának szabályozása (1931—1932). A meggyilkolt Sinkó József törzsőrmester emlékére. Magyar Rendészet, 18(1), 39–52.
Caruth, C. & Esch, D. (1995). Critical encounters: Reference and responsibility in deconstructive writing. Rutgers University Press.
Harmatta J., Bagotai T., Kurimay T., Pintér G. & Vértes G. (Szerk.) (2005). A pszichoterápiás módszerek szakmai protokollja. Klinikai Pszichológiáért Alapítvány.
Kiss K. (2003). Depresszió és gyász-reakció. A tüneti kép összehasonlítása, különös tekintettel a szuicid viselkedésre (Doktori értekezés). Semmelweis Egyetem Doktori Iskola. https://doksi.net/hu/get.php?lid=19211
Lindemann, E. (1944). Symptomatology and management of acute grief. Am. J. Psychiatry, 101(141), 155–160. https://doi.org/10.1176/ajp.101.2.141
Stern, S. B., Rohner, R. P. & Sack-Stern, B. J. (2007). Relations of Self-Reported Maternal Acceptance and Behavioral Control with Acting-Out Aggressive Behavior in Children Diagnosed with ADHD. Psychological Reports, 101(3), 675–684. https://doi.org/10.2466/pr0.101.3.675-684
Wolfelt, A. D. (1991). Toward an understanding of complicated grief: A comprehensive overview. American Journal of Hospice and Palliative Medicine, 8(2), 28–30. https://doi.org/10.1177/104990919100800215
Zelena A. (2017). A komplikált gyász felismerése az orvos szemszögéből. Orvosi Hetilap, 158(36), 1431–1436. https://doi.org/10.1556/650.2017.30840
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Copyright (c) 2024 Belügyi Szemle