Meghaladható-e a természeti katasztrófa terminológia? A katasztrófákat kiváltó veszélyek osztályozásának modern megközelítése

Absztrakt

Cél: Jelen tanulmány központi célja a katasztrófákkal kapcsolatos terminológiai és fogalmi paradigmaváltás szükségességének felvetése, különös tekintettel a „természeti katasztrófa” kifejezés használatának problematikájára, annak tömörsége és elterjedt használata ellenére. A szerző demonstrálni kívánja, hogy nem a természeti veszélyek maguk a katasztrófák, hanem ezek az emberi sebezhetőséggel, kitettséggel és kapacitáshiánnyal való kölcsönhatásuk eredményeként válnak azzá, ezért a „természeti veszély által kiváltott katasztrófa” vagy „természeti veszéllyel kapcsolatos katasztrófa” terminológia tükrözi pontosabban a valóságot.

Módszertan: A tanulmány módszertani kerete elsősorban a nemzetközi szakirodalom áttekintéséből és a nemzetközi trendek, jogi és intézményi meghatározások elemzéséből áll. A szerző az ENSZ, az Európai Unió és magyar dokumentumok katasztrófadefinícióit vizsgálja, majd a veszélyek osztályozásához az Integrated Research on Disaster Risk (IRDR) és az EM-DAT The International Disaster Database terminológiáját használja kiindulási alapként. A vizsgálat során kvantitatív adatok (statisztikai kimutatások, kutatási eredmények) és kvalitatív elemzések (fogalmak értelmezése, terminológiai összehasonlítások) integrált alkalmazása történt.

Megállapítások: A tanulmány legfontosabb megállapításai közé tartozik, hogy a katasztrófák nem pusztán természeti események következményei, hanem az emberi sebezhetőség, kitettség és kapacitáshiány komplex interakciójának eredményei. A szerző rámutat arra, hogy míg az árvizek és viharok a leggyakoribb természeti veszélyek, a földrengések okozzák a legtöbb halálos áldozatot, és a komplex veszélyhelyzetek során végzett segítségnyújtás egyre nagyobb arányban igényli a humanitárius erőforrásokat. Fontos felismerés, hogy a média jelentősen befolyásolja a humanitárius segítségnyújtás finanszírozását és prioritásait a katasztrófák aránytalan bemutatása révén.

Érték: A tanulmány tudományos értéke elsősorban abban rejlik, hogy átfogó képet nyújt a veszélyosztályozás modern megközelítéséről, és érvelést ad egy paradigmaváltás mellett, amely eltávolodik a „természeti katasztrófa” fogalmától. Az értekezés gyakorlati jelentősége abban áll, hogy hozzájárul a hatékony katasztrófakezelési stratégiák kidolgozásához azáltal, hogy hangsúlyozza a strukturális sebezhetőség csökkentésének fontosságát. A mű elméleti hozzájárulása a katasztrófakutatáshoz a fogalmi tisztázás és a terminológiai pontosítás, amely megalapozhatja a későbbi kutatásokat.