A kiégés vizsgálata a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság hivatásos állománya körében

Absztrakt

Cél: A kiégés sokat kutatott terület, hiszen a munka hatékonyságát csökkenti, a fluktuációt növeli, az egyén egészségi állapotát veszélyezteti. Jelen cikkünkben a fókuszt a rendvédelemben dolgozókra helyezzük. E területen végzett kiégéssel kapcsolatos kutatási eredményeinket ismertetjük, összevetve a szociodemográfiai adatokkal, a szubjektív egészségi állapottal és a mozgással.
Módszertan: Kutatásunk során egy kérdőívet állítottunk össze, mely tartalmazza a szolgálati helyet, a munkaidőt, az állományban eltöltött időt, a kiégés felmérését célzó kérdőívet, valamint szubjektív egészségi állapotra vonatkozó skálát, és felmértük a testmozgást. A Maslach Kiégés Kérdőív segítségével mértük föl a kiégés szintjét. A kérdőívet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányságon dolgozó hivatásos állomány körében vettük fel, összesen 783 fővel.
Megállapítások: Magas érzelmi kimerültség az állomány 4,6%-nál található. A deperszonalizáció magas foka 6%-ban jelentkezik, míg ehhez képest az állomány mintegy 30%-a mutat kimagasló értéket a személyes teljesítmény csökkenésben. A nemek szerinti összehasonlítás esetében a mintában az érzelmi kimerülés területén mutatkozott statisztikailag is jelentős eltérés a férfiak és a nők között – a nők jellemzően magasabb szintű érzelmi kimerültségről számoltak be férfi kollégáikhoz képest Szignifikáns együttjárás tapasztalható a rendszeres mozgás és deperszonalizáció és a személyes teljesítménycsökkenés alacsonyabb szintjével.
Érték: E cikk elősegítheti, hogy középpontba helyeződjön a rendvédelemben dolgozók mentális egészsége, hiszen a kiégés az egyik legjelentősebb megbetegítő faktor.