Kulcsszavak
Hogyan kell idézni
Absztrakt
Cél: A tanulmány célja, hogy bemutassa, milyen lehetőségek rejlenek a bizonyítási kísérletben, és milyen korlátai, illetve végrehajtási hibái vannak. Szintén cél annak vizsgálata, hogy miért ritka az alkalmazása.
Módszertan: A vizsgálódás keretében a szerző ügyészekkel, nyomozókkal, vizsgálókkal, bírókkal és védőkkel konzultált, valamint aktakutatást végzett a Fővárosi Törvényszéken, továbbá áttekintette a jogintézménnyel kapcsolatban megjelent publikációkat.
Megállapítások: Bár ritkán alkalmaznak bizonyítási kísérletet, ennek ellenére helye és szerepe van a magyar büntetőeljárásban. Jellemzően a nyomozás során és az elsőfokú bírósági tárgyalás keretében alkalmazzák, de arra is van példa, hogy a másodfokú bírósági eljárásban tartsák. Akkor veszik igénybe, amikor tisztázni szükséges, hogy valamely esemény vagy jelenség úgy megtörténhetett-e, ahogy azt a hatóság feltételezi a rendelkezésére álló adatok alapján, vagy éppen cáfolni kívánják vele a terhelt vagy a tanú által elmondottakat. A gyakorlat azt mutatja, hogy ritkán veszik igénybe, mert az ügyek csak csekély része igényli a bizonyítási kísérletet. A bizonyítási kísérlet jellemzője, hogy jelentősebb előkészítést is igényelhet, és van, mikor sok résztvevőt is, így a megszervezése nem mindig egyszerű, és gyakran időigényes. Az eredménye viszont segítheti a büntetőeljárást, amennyiben megfelelően hajtják végre, és nem vétenek hibát. Előnye a bizonyítási kísérletnek, hogy megismételhető, akár másik eljárási szakaszban is, vagyis az esetleges végrehajtási hiba orvosolható.
A közvélekedéssel ellentétben a bizonyítási kísérlet nem szükségszerű, hogy lassítsa a büntetőeljárást. A tanulmányban ismertetett ügyek is mutatják, a bizonyítási kísérlet számos esetben gyorsítja a büntetőeljárást azzal, hogy lényegi kérdésekre ad az ügy szempontjából fontos választ.
Érték: A tanulmány hozzájárulhat ahhoz, hogy a jogalkalmazói gyakorlat változzon, és gyakrabban kerüljön sor a bizonyítási kísérlet jogintézményének alkalmazására, továbbá csökkenjen a végrehajtási hibák lehetősége. A változások figyelemmel kísérése témája lehet újabb publikációknak.
Hivatkozások
Angyal M., Bezsenyi T., Bói L., Farkasné Halász H., Girhiny K., Nyitrai E. & Tirts T. (2017). Tisztjelölt hallgatók a kriminalisztikai megismerés startkövénél (egy szimulált baleset tanulságai). Magyar Rendészet, 17(2), 27–66.
Balogh J., Edvi Illés K. & Vargha F. (1909). A Bünvádi perrendtartás magyarázata. Második kötet. Grill Károly Könyvkiadóvállalata.
Bócz E. & Finszter G. (2008). Kriminalisztika joghallgatóknak. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó.
Bócz E. (2006). Büntetőeljárási jogunk kalandjai – sikerek, zátonyok és vargabetűk. Magyar Hivatalos Közlönykiadó.
Bócz E. (2008). Kriminalisztika a tárgyalóteremben. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó.
Budaházi Á. (2017). A bizonyítási kísérlet egy empirikus kutatás tükrében. Magyar Rendészet, 17(5), 67–82.
Budaházi Á. (2018): A bizonyítási kísérlet büntető eljárásjogi és kriminalisztikai aspektusai. Magyar Jog, 65(4), 202-209.
Elek B. (2008). A vallomás befolyásolása a büntetőeljárásban. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.
Fenyvesi Cs. (2014) A kriminalisztika tendenciái. A bűnügyi nyomozás múltja, jelene, jövője. Dialóg Campus Kiadó.
Fenyvesi Cs. (2017). A bizonyítási kísérlet és a hit. Iustum Aequum Salutare 13(1), 99–106.
Fenyvesi Cs. (2021). A felismerési kísérlet összehasonlítása más bizonyítási cselekményekkel. Magyar Rendészet, 21(3), 43–56. https://doi.org/10.32577/mr.2021.3.3
Fenyvesi Cs., Herke Cs. & Tremmel F. (2022). Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó.
Gárdonyi G. & Hautzinger Z. (2021). A kriminalisztikai kutatások fejlesztésének lehetősége. Belügyi Szemle, 69(10), 1725–1740. https://doi.org/10.38146/BSZ.2021.10.3
Girhiny K. (2017a). Gondolatok a helyszíni kihallgatásról a bizonyítási eljárások tükrében. In Gaál Gy. & Hautzinger Z. (Szerk.). Szent Lászlótól a modernkori magyar rendészettudományig. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XIX. (pp. 189–196). Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja.
Girhiny K. (2017b). The relevancy of questioning on the scene in case of exhibits. Studia Universitatis Babes-Bolyai, 62(2), 95–101. https://doi.org/10.24193/SUBBiur.62(2017).2.10
Gyakorlati nyomozástan (1947). Magyar Államrendőrség Országos Szaktanulmányi Felügyelője.
Graff, G. W. (2016). Case Management: The Foundation for Crime Scene
Reconstruction. ACSR Journal, 2(20), 35–44.
Háger T. (2013). Az ítéleti tényállás megalapozottságával kapcsolatos egyes kérdések a büntetőperben. Jogelméleti Szemle, 14(1), 31–44.
Katona G. (1986). Még egyszer Magda János bűnügyéről. Belügyi Szemle, 24(8), 96–104.
Nyitrai E. (2021). A sorozat-bűncselekmények nyomozásának metodikája. Belügyi Szemle, 69(2). különszám, 31–47. https://doi.org/10.38146/BSZ.SPEC.2021.2.2
Petrétei D. (2019). Azonosításelmélet. In Angyal M. (Szerk.), Kognitív kriminalisztika. Ismeret – elmélet – történet (pp. 145–147). Dialóg Campus.
Petrétei D. (2020). Gondolatok a kriminalisztikai azonosításelméletről. Belügyi Szemle, 68(2), 7–22. https://doi.org/10.38146/BSZ.2020.2.1
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Copyright (c) 2024 Belügyi Szemle