A vallási nevelés szerepe a harmadlagos bűnmegelőzésben

Absztrakt

Cél: Minthogy az ember értelemkereső lény, a vallás meghatározható az élet egyes eseményeihez kapcsolódó „szakrális értelemkeresés” módjaként is. Amíg egyes emberek értelemkereső rendszerében a szakralitás központi helyet foglal el, addig mások rendszerében ez marginális, vagy egyáltalán nem szakrális jellegű. Nyilvánvaló, hogy a vallás fontos iránymutató lehet az egyén számára, mivel befolyásolja a világ megértését, és érthetővé, elviselhetővé teheti az egyéni kihívásokat és a társadalmi konfliktusokat. Mivel a hit – annak érett fejlődési formájában – a vallásos emberek életvitelének alapjául szolgál, a szakrális értelemkeresés döntő szerepet játszhat az ember megküzdési folyamataiban is. Azonban az, hogy a vallás milyen mértékben vesz részt egy-egy életeseménnyel való megküzdésben, nagymértékben függ attól, hogy az milyen mértékben része az egyén orientációs rendszerének. A vallás megküzdésben szerepet játszó protektív hatása a tudományos pszichológia által már felismert tézis, ezért annak vitathatatlan helye van a reintegrációra vonatkozó tudományos szakmai diskurzusban is. A tanulmány célja a vallás reintegrációban megjelenő helyének és létjogosultságának tudományos igazolása.
Módszertan: A tanulmány a kvantitatív kérdőíves kutatás módszertanát alkalmazza. A kutatás két almintát vett alapul, így egy vallásos és egy kontrollcsoportként funkcionáló csoportot. A vallásos csoportba kerülés önbevallás alapján történt, függetlenül attól, hogy a kutatás alanyai rendelkeztek-e a büntetésük letöltése előtti életszakaszban vallásos tapasztalttal. Az adatok elemzésére SPSS statisztikai programcsomaggal került sor.
Megállapítások: Az önbevallás alapján magukat vallásosnak megjelölő, javítóintézetben nevelt fiatalkorúak esetében kimutatható a konfliktuskezelésben megnyilvánuló eltérő attitűd a kontrollcsoporthoz képest. Ennek alapján a civil egyházak, a tudományos közeg, valamint a szabadságvesztés-büntetést foganatosító intézetek döntéshozói által alkotott együttműködési keretrendszer segítségével kialakítható olyan diverzifikált, vallási alapú reintegrációs modell, amellyel a bűnözés csökkentésére irányuló erőfeszítések hatékonyságát növelni lehet.
Érték: A publikáció hiánypótlónak tekinthető a vallási alapú reintegráció empirikus vizsgálatát illetően. A téma gyakorlati kérdéskört tárgyal, teljes körű feltárása azonban további kutatást igényel.