Kulcsszavak
krimináltaktika
helyszíni kihallgatás
helyszínelés
Hogyan kell idézni
Absztrakt
Cél: A tanulmány célja bemutatni a helyszíni kihallgatás hazai fejlődéstörténetét és megalapozni jövőbeni fejlődési irányait.
Módszertan: A szerző a magyar nyelvű szakirodalom és a jogszabályi változások széles körű elemzésével, továbbá az egyes esettanulmányok vizsgálatával dolgozza fel a témakört.
Megállapítások: Sokáig viták tárgyát képezte az is, hogy egy önálló módszerről beszélhetünk-e, később pedig, hogy önálló eljárási cselekmény-e a helyszínelés. Időnként még az elnevezése is vita tárgyát képezte, míg végül helyszíni kihallgatásként foglalták törvénybe. Számos kriminalista kiemelkedő tevékenysége révén napjainkra egy olyan kombinált bizonyítékforrást sikerült alkotni, amely a személyi bizonyítás adta lehetőségek valóságtartamát tudja tárgyi környezetben visszaigazolhatóan érvényesíteni.
Érték: A jövőbeni kutatások, vizsgálatok főbb irányai a felhasználhatóság, a dokumentációs lehetőségek, a racionált alkalmazhatóság, a bizonyító erő, mivel nem egy kialakult és stagnáló fogalomról, hanem egy innovatív krimináltaktikai módszerről beszélünk.
Hivatkozások
Angyal M. (2016). A kriminalisztikai megismerés, avagy a kriminalisztika megismerése. In Fenyvesi Cs. & Herke Cs. (Szerk.), A munkát nem lehet eltitkolni. Tiszteletkötet Tremmel Flórián professor emeritus 75. születésnapjára (pp. 7–11). Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar.
Anti Cs. L. (2022). Helyszíni kihallgatás. In Fenyvesi Cs., Herke Cs. & Tremmel F. (Szerk.), Kriminalisztika (pp. 509–520). Ludovika Egyetemi Kiadó.
Bence L. (1971). A helyszínelés gyakorlati problémái. Belügyi Szemle, 19(9), 31–36.
Bíró Gy. (2007). Kriminalisztika. Lícium – ART Könyvkiadó Kft.
Bodor E. (1957). A nyomozási kísérlet és a helyszínelés. Rendőrségi Szemle, 5(10), 654–666.
Borai Á. (1992). Érdekelt részvétele a nyomozási cselekménynél – a helyszínelés. Rendészeti Szemle, 40(11), 18–28.
Bócz E. (2008). Kriminalisztika a tárgyalóteremben. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó.
Demeter A. (1961). A helyszínelés. In Viski L. (Szerk.), Kriminalisztika (pp. 513–516). Belügyminisztérium Tanulmányi és Módszertani Osztálya.
Dobos J. (1964). Negatív körülmények a helyszínen. Belügyi Szemle, 11(1), 54–59.
Fenyvesi Cs. (2004). A kriminalisztika tendenciái. Dialóg Campus.
Girhiny K. (2015). A nyomozások új irányvonalai. A technikai jellegű bizonyítási módszerek dominanciája. Magyar Rendészet, 15(15), 89–99.
Girhiny K. (2016). A nyomozások fejlődése a magyar rendőrségen, az első bűnvádi perrendtartás előtt. In Ádám A. (Szerk.), PhD Tanulmányok 14 (pp. 33–53). Pécsi Tudományegyetem Állam- ás Jogtudományi Kar Doktori Iskola.
Girhiny K. (2017). Gondolatok a helyszíni kihallgatásról a bizonyítási eljárások tükrében. In Gaál Gy. & Hautzinger Z. (Szerk.), Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XIX. Szent Lászlótól a modernkori magyar rendészettudományig (pp. 189–196). Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoport.
Gross, H. (1893). Handbuch für Untersuchungsrichter als System der Kriminalistik 1-2. Leuschner und Lubensky’s Buchhandlung.
Illár S. (1988). A helyszínelés törvénybe iktatása. Belügyi Szemle, 26(3), 8–12.
Illár S. (1983). A helyszínelés. In Illár S. (Szerk.), Krimináltaktika (pp. 177–199). BM Könyvkiadó.
Illár S. (2005). A helyszínelés. In Lakatos J. (Szerk.), Krimináltaktika II. (pp. 36–58. Rejtjel Kiadó.
Katona G. (2002). A kriminalisztika és a bűnügyi tudományok. BM Kiadó.
Kertész I. (1965). A kihallgatási taktika lélektani alapjai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Kertész I. (1954). Nyomozási kísérlet. Rendőrségi Szemle, 3(3), 238–250.
Kosutány G. (1890). Nevezetesebb bűnesetek. 2. kötet. Lampel Róbert.
Lakatos J. (Szerk.) (2005). Kriminalisztikai alapismeretek. Rendőrtiszti Főiskola.
Lakatos J. A helyszíni kihallgatás. In Lakatos J. (Szerk.), Krimináltaktika II. (pp. 97–125). Rejtjel Kiadó.
László J. (1971). A helyszínelésről. Belügyi Szemle, 9(12), 72.
Nyitrai E. (2018). Az interoperabilitási e-nyomozás alapjai. Belügyi Szemle, 66(10), 108–121. https://doi.org/10.38146/BSZ.2018.10.7
Oláh J. (1972). Szükséges-e a helyszínelés. Belügyi Szemle, 10(4), 69–70.
Pitler, R. M. (1968). The Fruit of the Poisonous Tree Revisited and Shepardized. California Law Review, 56(3), 579–651.
Pusztai L. (1968). Nyomozási cselekmények a bűntett helyszínén. Belügyi Szemle, 6(11), 60–65.
Réthelyi J. (1971). A helyszínelés megítéléséről. Belügyi Szemle, 9(6), 53–54.
Szende A. (1967). A nyomozási kísérlet és a helyszínelés. Belügyi Szemle, 5(12), 35–40.
Székely J. (1953). A helyszínelés, mint a bizonyítás fontos eszköze. Rendőrségi Szemle, 1(3), 244–252.
Tremmel F. (1998). Helyszínelés. In Tremmel F. (Szerk.), Kriminalisztika tankönyv és atlasz (pp. 323–329). Dialóg Campus Kiadó.
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Copyright (c) 2024 Belügyi Szemle