The criminalistic development of on-site interviews in Hungary
PDF (Hungarian)

Keywords

criminalistics
criminalistics tactics
on-site interview
forensic

How to Cite

The criminalistic development of on-site interviews in Hungary. (2024). Academic Journal of Internal Affairs, 72(6), 1037-1055. https://doi.org/10.38146/bsz-ajia.2024.v72.i6.pp1037-1055

Abstract

Aim: The aim of the study is to present the history of the development of on-site interviewing in Hungary and to lay the foundations for its future development.

Methodology: The author elaborates on the topic through an extensive analysis of the Hungarian literature and legislative changes, as well as by examining individual case studies.

Findings: For a long time, it was also debated whether forensics was a separate method, and later whether it was a separate procedural act. At times, even its name was debated, until it was finally enshrined in law as a ‘helyszíni kihallgatás’ (on-site interview). Nowadays, thanks to the outstanding work of many criminalists, a combined source of evidence has been created which can validate the veracity of the possibilities offered by personal evidence in a material context.

Value: The main directions of future research and studies are usability, documentation possibilities, rational applicability and evidential power, as we are not talking about an established and stagnant concept, but about an innovative method of criminalistics tactics.

PDF (Hungarian)

References

Angyal M. (2016). A kriminalisztikai megismerés, avagy a kriminalisztika megismerése. In Fenyvesi Cs. & Herke Cs. (Szerk.), A munkát nem lehet eltitkolni. Tiszteletkötet Tremmel Flórián professor emeritus 75. születésnapjára (pp. 7–11). Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar.

Anti Cs. L. (2022). Helyszíni kihallgatás. In Fenyvesi Cs., Herke Cs. & Tremmel F. (Szerk.), Kriminalisztika (pp. 509–520). Ludovika Egyetemi Kiadó.

Bence L. (1971). A helyszínelés gyakorlati problémái. Belügyi Szemle, 19(9), 31–36.

Bíró Gy. (2007). Kriminalisztika. Lícium – ART Könyvkiadó Kft.

Bodor E. (1957). A nyomozási kísérlet és a helyszínelés. Rendőrségi Szemle, 5(10), 654–666.

Borai Á. (1992). Érdekelt részvétele a nyomozási cselekménynél – a helyszínelés. Rendészeti Szemle, 40(11), 18–28.

Bócz E. (2008). Kriminalisztika a tárgyalóteremben. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó.

Demeter A. (1961). A helyszínelés. In Viski L. (Szerk.), Kriminalisztika (pp. 513–516). Belügyminisztérium Tanulmányi és Módszertani Osztálya.

Dobos J. (1964). Negatív körülmények a helyszínen. Belügyi Szemle, 11(1), 54–59.

Fenyvesi Cs. (2004). A kriminalisztika tendenciái. Dialóg Campus.

Girhiny K. (2015). A nyomozások új irányvonalai. A technikai jellegű bizonyítási módszerek dominanciája. Magyar Rendészet, 15(15), 89–99.

Girhiny K. (2016). A nyomozások fejlődése a magyar rendőrségen, az első bűnvádi perrendtartás előtt. In Ádám A. (Szerk.), PhD Tanulmányok 14 (pp. 33–53). Pécsi Tudományegyetem Állam- ás Jogtudományi Kar Doktori Iskola.

Girhiny K. (2017). Gondolatok a helyszíni kihallgatásról a bizonyítási eljárások tükrében. In Gaál Gy. & Hautzinger Z. (Szerk.), Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XIX. Szent Lászlótól a modernkori magyar rendészettudományig (pp. 189–196). Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoport.

Gross, H. (1893). Handbuch für Untersuchungsrichter als System der Kriminalistik 1-2. Leuschner und Lubensky’s Buchhandlung.

Illár S. (1988). A helyszínelés törvénybe iktatása. Belügyi Szemle, 26(3), 8–12.

Illár S. (1983). A helyszínelés. In Illár S. (Szerk.), Krimináltaktika (pp. 177–199). BM Könyvkiadó.

Illár S. (2005). A helyszínelés. In Lakatos J. (Szerk.), Krimináltaktika II. (pp. 36–58. Rejtjel Kiadó.

Katona G. (2002). A kriminalisztika és a bűnügyi tudományok. BM Kiadó.

Kertész I. (1965). A kihallgatási taktika lélektani alapjai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Kertész I. (1954). Nyomozási kísérlet. Rendőrségi Szemle, 3(3), 238–250.

Kosutány G. (1890). Nevezetesebb bűnesetek. 2. kötet. Lampel Róbert.

Lakatos J. (Szerk.) (2005). Kriminalisztikai alapismeretek. Rendőrtiszti Főiskola.

Lakatos J. A helyszíni kihallgatás. In Lakatos J. (Szerk.), Krimináltaktika II. (pp. 97–125). Rejtjel Kiadó.

László J. (1971). A helyszínelésről. Belügyi Szemle, 9(12), 72.

Nyitrai E. (2018). Az interoperabilitási e-nyomozás alapjai. Belügyi Szemle, 66(10), 108–121. https://doi.org/10.38146/BSZ.2018.10.7

Oláh J. (1972). Szükséges-e a helyszínelés. Belügyi Szemle, 10(4), 69–70.

Pitler, R. M. (1968). The Fruit of the Poisonous Tree Revisited and Shepardized. California Law Review, 56(3), 579–651.

Pusztai L. (1968). Nyomozási cselekmények a bűntett helyszínén. Belügyi Szemle, 6(11), 60–65.

Réthelyi J. (1971). A helyszínelés megítéléséről. Belügyi Szemle, 9(6), 53–54.

Szende A. (1967). A nyomozási kísérlet és a helyszínelés. Belügyi Szemle, 5(12), 35–40.

Székely J. (1953). A helyszínelés, mint a bizonyítás fontos eszköze. Rendőrségi Szemle, 1(3), 244–252.

Tremmel F. (1998). Helyszínelés. In Tremmel F. (Szerk.), Kriminalisztika tankönyv és atlasz (pp. 323–329). Dialóg Campus Kiadó.

Creative Commons License

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.

Copyright (c) 2024 Academic Journal of Internal Affairs

Downloads

Download data is not yet available.