Bántalmazás jelenségének vizsgálata az enyhén értelmi fogyatékos és az ép intellektussal rendelkező, tipikus fejlődésű középiskolás tanulók esetében

Absztrakt

Cél: A tanulmány célja az enyhén értelmi fogyatékos középiskolás korosztály körében esetlegesen jelenlévő bántalmazás meglétének vizsgálata. A fókuszcsoport adatait az ép intellektusú középiskolás korosztállyal (kontrollcsoport) vetettük össze. Kutatásunk arra irányult, hogy megismerjük a bántalmazás gyakoriságát, rendszerességét a vizsgált mintában. A kutatásban arra is választ kerestünk, hogy a fókusz-, illetve kontrollcsoport alanyai felismerik-e a bántalmazás tényét, azok különböző formáit, mely személyek a leggyakoribb bántalmazást elkövetők. Vizsgáltuk továbbá, hogy milyen gyakran válnak bántalmazás áldozatává és vannak-e olyan személyek a környezetükben, akiktől segítséget kérnek ezzel összefüggésben.

Módszertan: Empirikus vizsgálatunk során papíralapú kérdőíves kutatást végeztünk.

Megállapítások: Az enyhén értelmi fogyatékos tanulók által alkotott fókuszcsoport tagjainak 60%-a tudta beazonosítani a bántalmazás jelenségét, a kontrollcsoport tagjainak 68%-a volt képes felismerni az abúzust. Az ép intellektussal rendelkező, tipikus fejlődésű tanulók 36%-a, az enyhén értelmi fogyatékos tanulók szintén 36%-a fogalmazta meg az áldozattá válás lehetséges okait. Amíg a fókuszcsoport résztvevőinek 86%-át, addig a kontrollcsoport tagjainak 92%-át érte már valamilyen formában bántalmazás. Az ép intellektussal rendelkező, tipikus fejlődésű tanulók 66%-a, míg az enyhén értelmi fogyatékos tanulók 50%-a ismeri fel jól a verbális bántalmazást.

Érték: A kutatás rávilágít arra, hogy az oktatási intézményekben a mai napig magas számban fordul elő a „bullying” jelensége, mely nemcsak a tipikus fejlődésű kiskorú korosztályt, hanem az értelmi fogyatékosok csoportját is jelentős mértékben érinti. A kutatás irányt mutat a jövőben más fogyatékossági csoportok vonatkozásában is a fenti kérdés vizsgálatához.