Absztrakt
A törvényszéki tudomány 20. századon belüli fejlődése során a makro-skálájú empirikus viszonyok kiegészültek a mikro- és szubmikro-skálájú viszonyokkal. A nagy érzékenységű elemzési módszerek egyre szigorúbban kritizálták az individualizáció tudományát. Ez a folyamat azokat a hagyományos törvényszéki selejteket is érintették, amelyek az azonosíthatóság eléréséhez számos meghatározhatatlan jellemzőhöz erőteljesen kapcsolódnak. Mindenesetre ez nem eredményezett jelentősebb változást a szakértői vélemény bírósági előadásával kapcsolatban. Ebben a tanulmányban emiatt a következő elméleti kérdést szeretném megvizsgálni: Milyen logika áll a törvényszéki azonosítás mögött? E kérdés megválaszolásához feltáró kutatást végeztem törvényszéki, büntetőjogi, filozófiai és logikai területen. A minőségi adatok - mint például a vonatkozó szakirodalom, jogalkotás és eseti jog - gyűjtése és bemutatása után arra a következtetésre jutottam, hogy fuzzy logika van a törvényszéki azonosítás mögött.