A börtönökben folyó vallási nevelés lehetséges hatásai

Absztrakt

Cél: A szerzők célja, hogy széles körben bemutatásra kerüljön a börtönökben folyó vallási nevelés, azaz a börtönmisszió fogvatartottakra gyakorolt hatása. A vizsgálatok két irányba mutatnak. Egyfelől a börtönélettel való megküzdési stratégiákra, a fogvatartottak attitűdjének, valamint értékeinek, azaz az egyén belső változására terjed ki, másfelől a börtönélet utáni kilátások közül a visszaesés valószínűségére gyakorolt hatás kerül vizsgálat alá.
Módszertan: A szerzők szekunder források feldolgozásával, a hazai és a nemzetközi szakirodalom adatait dolgozzák fel, azokat értékelve vonnak le következtetéseket.
Megállapítások: Azok a fogvatartottak, akik rendszeres résztvevői a vallási alkalmaknak, sokkal inkább előnybe részesítik a kooperatív megküzdési stratégiákat, mint azok a társaik, akik ilyen alkalmakon nem vagy csak alig vesznek részt. Az egyének attitűdjeiben és értékrendjében ugyancsak eltérés figyelhető meg, több elem közelít a pozitív társadalmi gyakorlat irányába. Ugyanakkor a vallási nevelés visszaesésre gyakorolt hatása korántsem egyértelmű, a kutatási eredmények megoszlanak abban, hogy van-e szignifikáns hatása.
Érték: A büntetés-végrehajtás egyik célkitűzése az elítélt visszavezetése a társadalomba úgy, hogy annak hasznos tagja legyen. Ennek egyik nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy a börtönártalmak a lehető legkevésbé hassanak az egyénre. A vallási nevelés alkalmas eszköz a negatív hatások csökkentésére, ugyanakkor a visszaesővé válást számtalan olyan külső tényező befolyásolja, amely képes rontani a kedvező eredményeken. Ezért e tanulmány arra is rámutat, hogy a börtönmisszió és ezzel együtt az egyházak szerepe nem érhet véget a szabadulással.