„Aki el tudja fogadni, hogy a börtönben kell meghalnia, az minek éljen még éveket?”

Absztrakt

Cél: A tanulmány célja, hogy kérdéseket vessen fel a tényleges életfogytiglan szabadságvesztés-büntetés intézményével kapcsolatban, valamint megmutassa, hogyan változik, és milyen hatások érik a bűnös, társadalomból kitaszított és évtizedeken keresztül fogvatartott személyt.
Módszertan: A kvalitatív, longitudinális kutatás adatgyűjtési szakasza 2011 márciusától 2020 decemberéig, tíz éven keresztül zajlott, a mintába vont személyekkel évi 3–4 alkalommal, átlagosan 1,5–2 órás interjúk formájában. A narratív interjúkat tartalomelemzéssel dolgozta fel a szerző.
Megállapítások: A személyiségfejlődést és mentalitásváltozást a büntetés-végrehajtás képes elősegíteni, de képes ellehetetleníteni is. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés jogintézménye kizárja az elítélt mentalitásában bekövetkező pozitív irányú változás lehetőségét, miközben a hosszú ítélet alatt az elítéltek személyiségfejlődésére van esély. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés jogintézménye – a felülvizsgálat lehetőségéből való végérvényes kizárás miatt – a nyomozó hatóság és az igazságszolgáltatás rendszerének tévedhetetlensége esetén lehetne racionális intézmény.
Érték: A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés jogintézmény újragondolásának lehetősége. A büntetés-végrehajtás számára hasznosítható empirikus tapasztalatok. Az extrém hosszú ítéletesek tapasztalatainak és gondolatainak ismerete.