Absztrakt
Cél: A nemzetközi rendészeti szakirodalom nyomon követése időnként azzal a kockázattal jár, hogy egymástól távol eső témakörök jelentkeznek egyetlen közleményben, amint azt a jelen Figyelő tematikája is igazolja. Meggyőződhetünk arról, hogy miközben a háborúk sújtotta Földünk a centralizált államrendőrségi modellnek ad elsőbbséget, nem veszíthetik el jelentőségüket az önkormányzati rendőrségek és a közösségi rendészetek, amelyek a helyi közbiztonság erősítésében változatlanul élenjáró mintákkal szolgálnak. Nem állnak messze a decentralizáció elvétől az olyan civil egyesülési formák, amelyek a helyi biztonság nélkülözhetetlen részei, amit hazánkban a polgárőrség testesít meg. Ugyanakkor a 2015-től világjelenségként jellemezhető migrációs hullámok változatlanul foglalkoztatják a rendészeti igazgatás gyakorlatát csakúgy, mint az elméletet. Csak míg az előbbi az illegális migrációban biztonsági és kulturális fenyegetést lát, addig az utóbbi a menekültek emberségtől vezérelt védelméről sem feledkezhet el. Nem kerülhet le a napirendről a terrorizmus elleni küzdelem sem, különösen ott, ahol ezeket a drámai konfliktusokat eltérő civilizációs kultúrák átrendeződése kíséri. Végül ezúttal sem kerülhető meg a mesterséges intelligencia jövőbeni szerepe, példának okáért olyan területen, mint az igazságszolgáltatás.
Módszertan: A tanulmányok szerzői elsődlegesen az empíriára támaszkodva mutatják be kutatási tárgyuk törvényszerűségeit, de támaszkodnak a társadalomtudományokban, különösen pedig a szociológia művelése során kipróbált módszerekre is, mint az interjú és a különböző kérdőíves közvélemény kutatások. Tanulság az is, hogy a főként angol nyelvű szakirodalom ugyancsak törekszik az egyértelmű fogalmi apparátus kialakítására, amint azt a hazai rendészettudományi kutatásokban is tapasztalhattuk.
Megállapítások: Etter Kálmán recenziójában a közösségi rendészetről következőket írja: „A publikációból egy sajátos szervezeti forma bontakozik ki, amelynek lényege, hogy a közösségi rendészetek hivatásos állományú rendőrökből és közalkalmazottakból álló néhány fős csoportok, amelyek az egyes városokban, illetve nagyobb városok városrészeiben tevékenykednek.” Lippai Zsolt a polgárok közbiztonságért tett erőfeszítéseit és a rendészettudomány feladatait így foglalja össze: „A biztonság megteremtése nem állami szereplőinek egyre növekvő szerepvállalása, a hagyományosnak is nevezhető rendészeti felfogástól eltérő módszerek alkalmazása pedig számos elméleti és gyakorlati kérdést indikált, melyek megválaszolását a rendészettudomány kutatóitól várják a rendészet alkalmazói.” Bacsó Bernadett a migráció egy kevéssé vizsgált következményére hívja fel a figyelmet: „Az elmúlt években a migráció, különösen a fiatal férfiak által vezérelt népvándorlás megváltoztatta a célországokban a nemek közötti egyensúlyt, hiszen ez a tendencia a potenciális női partnerek hiányához vezet.” A tanulmány fő célja az volt, hogy képet alkosson arról, hogy mit gondolnak az amerikaiak az olyan aktuális kérdésekről, mint a nemzetbiztonság, a terrorizmus, a terrorizmus elleni politikák, a bevándorlás és a vallás.
Pressburger Tamás idézi az amerikai polgárok terrorizmusról alkotott felfogását, de azt is, ami ezt a véleményt motiválja: „A kísérlet alapján a szerző arra jutott, hogy amikor a fehér alanyok arról értesülnek, hogy a fehérek az előrejelzések szerint 2060-ra demográfiai kisebbséggé válnak az Egyesült Államokban, nagyobb valószínűséggel helyeslik a terrorizmussal gyanúsított személyekkel szemben a kínzás alkalmazását.” Erdélyi Katalin recenziója a mesterséges intelligencia (MI) ellentmondásos szerepét érzékelteti az igazságszolgáltatásban: „E kiváló cikk szerző általi konklúziója az, hogy az MI és az emberi bíró párhuzamos létezése a döntéshozatali hatalom rejtett átengedésének veszélyét hordozza magában.” Azt is mondhatjuk, hogy a számítógép nem veheti át a belső bírói meggyőződés kialakítását, mert arra csak ember lehet képes.
Érték: A modern jogállamiság alapértékké a humánumot teszi. Azok a tanulmányok, amelyekre a Figyelő XIII. száma felhívja a figyelmet, nem ritkán az aggodalomtól kísérve, ezt az értékrendet képviselik.
Hivatkozások
Bacsárdi J., Christián L. & Sallai J. (2018). A mezei rendőrségtől a mezei őrszolgálatig. Magyar Rendészet, 18(4), 33–34.
Bekhruz, H. (2013). Comparative jurisprudence: modern aspects of research. Comparative jurisprudence, (1-2), 278–285.
Buocz, T. J. (2018). Artificial Intelligence in Court. Legitimacy Problems of AI Assistance in the Judiciary. Retskraft–Copenhagen Journal of Legal Studies, 2(1), 41–59.
Gottlieb G., Krözsel K. & Prestel B. (1998). A magyar rendőrség reformja. Eljárás, módszerek, eredmények. FelixVerlag.
Koi Gy. (2013). Évszázadok mezsgyéjén. Négy magyar közigazgatás-tudós útkeresése és életpéldája. Zsoldos Ignác (1803-1885), Récsi Emil (1822-1864), Concha Győző (1846-1933), Magyary Zoltán (1888-1945). Nemzeti Közszolgálati Egyetem.
Leheza, Y., Dorokhina, Y., Shamara, O., Miroshnychenko, S. & Moroz, V. (2021). Citizens ‘participation in the fight against criminal offences: political and legal aspects. Cuestiones Políticas, 39(69), 212–224. https://doi.org/10.46398/cuestpol.3969.12
O’Reilly, C. (2022). Doing the right thing? Value conflicts and community policing Policing and Society, 33(1), 1–17. https://doi.org/10.1080/10439463.2022.2071423
Piazza, J. A. (2020). White Demographic Anxiety and Support for Torture of Terrorism Suspects. Studies in Conflict and Terrorism, 46(6), 769–797. https://doi.org/10.1080/1057610X.2020.1792733
Zsoldos I. (1838). Néhány szó a honi közbátorságról. Tratter-Károlyi.
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Copyright (c) 2024 Belügyi Szemle