Kulcsszavak
Hogyan kell idézni
Absztrakt
Aim: The purpose of this study is to investigate the communication of the drought (water crisis) of 2022. As water is a vital element, the alpha and omega of survival, the authors should expect the emergence of existential anxieties during related crises that may result in messages being ignored. This makes the communication of the responsible public authority even more difficult. The authors’ aim to make forward-looking recommendations for water professionals in the face of future water crises.
Methodology: In order to help develop more effective crisis communication the authors analysed the National Directorate General for Water Management’s communications before, during and after the crisis (using the method of media monitoring and analysis) and carried out the evaluation based on their own criteria, which were compiled on the basis of the literature. They conclude their summary findings by making recommendations.
Findings: In their opinion, although the communication of the OVF has been characterised by a rapid and accurate flow of information, the role of social responsibility should be strengthened in the future. The proportion of textual and visual content and the choice of publication channels should be reconsidered.
Value: Due to the acceleration of the hydrological cycle, it is likely that in the future humanity will have to prepare for more intense periods of extreme water scarcity. According to satellite gravimetric measurements, the water security of the Carpathian Basin is changing in a negative direction. The authors’ results underline that the emerging climate crisis opens up new dimensions in governmental/authority crisis communication, both in terms of preparedness and response.
Hivatkozások
Avery, E. J., Lariscy, R. W., Kim, S. & Hocke, T. (2010). A quantitative review of crisis communication research in public relations from 1991 to 2009. Public Relations Review, 36(2), 190–192. https://doi.org/10.1016/j.pubrev.2010.01.001
Benoit, W. L. (1995). Accounts, excuses, and apologies: A theory of image restoration strategies. Administrative Science Quarterly, 42(3), 584–586. https://doi.org/10.2307/2393739
Bíró-Szigeti, Sz., Vlaszov, A., Molontay, R. & Virsinger, D. (2023). Közösségi média posztok sikerességi tényezőinek elemzése adattudományi módszerekkel [Analysis of the success factors of social media posts using data science methods]. In Jakopánecz, E. & Törőcsik, M. (Eds.), Visszalépés előre – Fogyasztók a klímaválság, a digitalizáció és az anómia világában: Vitairatok a VIII. Fogyasztás Interdiszciplináris Szimpóziumon elhangzott előadásokról (pp. 23–26). Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar. https://doi.org/10.15170/ktk-fogyszimp-2023-08
Coombs, W. T. & Holladay, S. J. (2002). Helping crisis managers protect reputational assets: Initial situational crisis communication theory tests. Management Communication Quarterly, 16(2), 165–186. https://doi.org/10.1177/089331802237233
Coombs, W. T. & Holladay, S. J. (2008). Comparing apology to equivalent crisis response strategies: clarifying apology’s role and value in crisis communication. Public Relations Review, 34(3), 252–257. https://doi.org/10.1016/j.pubrev.2008.04.001
Coombs, W. T. (2009). Crisis, Crisis Communication, Reputation, and Rhetoric. In Heath, R. L., Toth, E. L. & Damion, W. (Eds.), Rhetorical and Critical Approaches to Public Relations II (pp. 237–252). Routledge. https://doi.org/10.4324/9780203874929
Coombs, W. T. (2012). Parameters for crisis communication. In Coombs, W. T. & Holladay, S. J. (Eds.), The handbook of crisis communication (pp. 17–53). Wiley-Blackwell. https://doi.org/10.1002/9781444314885.ch1
Dér, CS. D. & Márkus, R. (2020). Új utak a kulturális marketingben [New approaches to cultural marketing]. Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet.
Dubai, L. (2008). Hiteles kommunikáció katasztrófahelyzetben [Authentic communication in disaster situations]. In Farkas, É. & Meruk, J. (Eds.), Közigazgatási kommunikáció Magyarországon, 2007 (pp. 95–115). Pécsi Tudományegyetem.
Fekete, F. & Sándor, I. (1997). Válságkezelés és kríziskommunikáció [Crisis management and crisis communication]. Budapest Közgazdaságtudományi Egyetem Marketing tanszék.
Fenyvesi, É. (2005). A hatékony válságkommunikáció [Effective crisis communication Management]. Vezetéstudomány - Budapest Management Review, 36(4), 23–28. https://doi.org/10.14267/VEZTUD.2005.04.03
Gregory, A. (2011). The strategic communication process in government: a UK perspective. In Moss, D. & DeSanto, B. (Eds.), Public relations: a managerial perspective (pp. 193–221). Sage Publishing.
Jánosi, I. M., Bíró, T., Lakatos, B., Gallas, J. A. C. & Szöllősi-Nagy, A. (2023). Changing Water Cycle under a Warming Climate: Tendencies in the Carpathian Basin. Climate, 11(6), 118–139. https://doi.org/10.3390/cli11060118
Kriskó, E. (2021). Az Operatív Törzs sajtótájékoztatói a médiahasználat és igénykielégítés szempontjából [The Operational Staff’s press conferences in terms of media use and claims settlement]. In. Gaál, Gy. & Hautzinger, Z. (Eds.), Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XXIII. Rendészet a rendkívüli helyzetekben – húsz éves a Szent László napi konferencia (pp. 73–83). Magyar Hadtudományi Társaság Határőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja.
Kriskó, E. (2017). Kríziskommunikáció 2.0 [Crisis Communication 2.0]. In Borgulya, Á. & Konczosné, Szombathelyi M. (Eds.), Vállalati kommunikációmenedzsment: tanulmánykötet (pp. 42–51). L’Harmattan Kiadó.
Swani, K., Milne, G., Brown, B. P., Assaf, A. G. & Donthu, N. (2017). What messages to post? Evaluating the popularity of social media communications in business versus consumer markets. Industrial Marketing Management, 62, 77–87. https://doi.org/10.1016/j.indmarman.2016.07.006
Lasswell, H. & Bryson, L. (Eds.) (1948). The Structure and Function of Communication in Society. Institute for Religious and Social Studies.
Lee, K. (2009). How the Hong Kong government lost the public trust in SARS: Insight for government communication in a health crisis. Public Relations Review, 35(1), 74–76. https://doi.org/10.1016/j.pubrev.2008.06.003
Marques, L. (2018). Surviving in Hell: Writing History in the Global Eco-crisis. Revista Brasileira de História, 43(92), 47–67. https://doi.org/10.1590/1806-93472023v43n92-05
Phillis, R. (2004) An independent review of government communications. Cabinet Office.
Tanács, J. & Zemplén, G. Á. (2015). Válság, kommunikáció, érvelés. Kríziskommunikáció argumentáció-elméleti nézőpontból [Crisis, communication, argumentation. crisis communication from an argumentation-theoretical perspective]. JEL-KÉP Kommunikáció, Közvélemény, Média, 35(2), 1–13. https://doi.org/10.20520/Jel-Kep.2015.2.1
Teszári, N. (2022). Aszálymonitoring – a nagy durranás [Drought monitoring – The Big Bang]. Sodorvonal, 4(4), 22–27.
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Copyright (c) 2024 Belügyi Szemle