Az előmeneteli és illetményrendszerek szabályozása a magyar közigazgatásban

Absztrakt

Tanulmányomban a jogviszony tartalmán belül kifejezetten az előmeneteli és illetményrendszereket vizsgálom meg. Az elemzett közszolgálati törvények a személyzetpolitikai rendszermegoldások széles skáláját alapul veszik. Amíg egyik törvény a karrierrendszerekre jellemző, döntően „közjogias” és centralizált szabályozási módszereket részesíti előnyben, addig egy másik inkább a „munkajogias” és decentralizált megoldásokra helyezi a hangsúlyt, míg a harmadik ennek valamilyen szintű vegyítésére „esküszik”. Így bár valamennyi esetben hasonló jogalkotói szándék azonosítható, mégis teljesen más megközelítés tükröződik egyik vagy másik jogviszony szabályozása mögött. Mindezek alapján számos kérdés megfogalmazható; vajon melyik rendszermegoldás illeszkedik „jobban” a közszolgálati jogalkotás nemzetközi trendjeihez? Milyen jogi és személyzetpolitikai megoldásokat alkalmaz egyik vagy másik szabályozási irányvonal? Vajon a differenciálódás vagy fragmentálódás hozzájárulhat a közszolgálati életpályák modernizálásához? Egyáltalán, beszélhetünk-e ebben az esetben kész megoldási útvonalakról vagy egyelőre inkább egy „posztbürokratikus” útkeresés szemtanúi vagyunk?