Absztrakt
Cél: A tanulmány célja, hogy rávilágítson arra, hogy egy elismert közszolgálati szakmacsoportban is kialakulhatnak olyan ártó, öngerjesztő, bűnös folyamatok, amelyeket nem lehet elszigetelt jelenségként kezelni, és visszaszorításukra nem elegendők a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési mechanizmusok kiterjesztése. Az írás a szakterület felelőseit a minőségbiztosítás fokozására, szabályrendszerének átgondolására sarkallhatja, ugyanakkor a mű nem dramatizálni, megbélyegezni akar, hanem bizonyos társadalmi anomáliák közszolgálatra vetülésére kívánja irányítani az olvasók figyelmét.
Módszertan: A tárgyalt deliktum kapcsán a cikk vázlatosan összehasonlítja néhány rendvédelmi foglalkozás és a mentőszolgálat munkájának megjelenítését a médiumokban, bemutatja a mentődolgozókra vonatkozó büntetőjogi szabályozást, az őket érintő bűncselekmények súlyát a hazai kriminálstatisztikában, a szakmacsoport sértetti veszélyeztetettségét, terhelti reprezentációját, és esetleírásban mutatja be a felelősségre vonás előkészítésének folyamatát, a nyomozás néhány bizonyítási különlegességét.
Megállapítások: A társadalmi munkamegosztásban vannak olyan felmagasztalt foglalkozások, amelyek nimbusza szinte kikezdhetetlen. A mentődolgozóké ilyen professzió. A bemutatott jogeset köznapi attitűdöknek (előítéletesség, csoportgyűlölet) a megfelelő rejtettséget biztosító bizalmi munkakörben, a mentőszállításban bekövetkezett tettlegességbe fajulását mutatja be. Általánosításra ad alapot a lelepleződés véletlenszerűsége és az elkövetői szerepek összehangoltsága. A szerző következtetése, hogy a folt nem az érintett szakmacsoport becsületén esett, az okok a társadalom mélyebb struktúráiban gyökereznek.
Érték: A címbéli bűncselekmény, valamint az elkövetők foglalkozása kis számban fordul elő bűnügyi statisztikában, a megállapított bűnhalmazatban pedig egyedi. A feltárt gyűlöletbűncselekmény kirívó az igen megbecsült hivatásrendben, az egészségügyben, mindemellett részét képezi a hazai kriminalitásnak, ezért a bemutatása alkalmat kínál a tanulmányozásra.
Hivatkozások
Bárd P. (2019). A gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépés. In Borbíró A., Gönczöl K., Kerezsi K. & Lévai M. (Szerk.), Kriminológia (pp. 872–886). Wolters Kluwer Hungary.
Bezerédi I. (2016). Esetelemzés. Belügyi Szemle, 64(11), 108–116. https://doi.org/10.38146/BSZ.2016.11.7
Korinek L. (2019). Paradoxonok a kriminológiában. ORAC Kiadó.
Minkó-Miskovics, M. & Ács, G. (2023). Az egészségügyben közfeladatot ellátó személyek büntetőjogi védelme. Orvosi Hetilap, 164(6), 227–233. https://doi.org/10.1556/650.2023.32700
Nagy L. T. (2011). A közfeladatot ellátó személy ellen erőszak vizsgálata. In Virág Gy. (Szerk.), Kriminológiai Tanulmányok 48. (pp. 144–167). Országos Kriminológiai Intézet.
Ráczkevy-Deák, Gy. & Besenyő, J. (2022). Egészségügyi dolgozók ellen elkövetett erőszakos cselekedetek: Hazai tapasztalatok. Orvosi Hetilap, 163(28), 1112–1122. https://doi.org/10.1556/650.2022.32466

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
Copyright (c) 2025 Belügyi Szemle